Bár a németeknek a mai Bács-Kiskun megye területére történő letelepülése folyamatosnak mondható, mégis a legnagyobb számban a 18. századra tehető. A fő célja az volt, hogy a törököktől visszafoglalt, de akkorra szinte teljesen elnéptelenedett területeken, ahol a magyar népesség majdnem teljesen elpusztult, újra meginduljon az élet, a mezőgazdasági termelés. Már a karloviczi és paszaroviczi békekötés után (1718) történtek kísérletek a németek letelepítésére Bács-Bodrog vármegyében. Csátalján 1726-ban, Újvidéken 1739-ben, Hódságon, Kolluthon, Csákován, Priglevica- szentivánon, Palánkán és Gajdobrán 1748-ban, Apatinban 1750-ben találunk már német lakosokat A betelepüléseknek három nagyobb hullámát különböztethetjük meg, amely a három egymást követő német uralkodóhoz kapcsolódik. Az első hullám III. Károly (1711-1740) német-római császár nevéhez fűződik. Az 1720-as években kezdődött a török időkben csaknem teljesen elpusztult Csátalja német telepesekkel való benépesítése. Ezzel egy időben érkeztek az első telepesek Vaskútra, Katymárra és Kunbajára is, majd egymás után a többi település: Hajós, Nemesnádudvar, Harta, s kicsivel később Császártöltés is benépesült. A betelepülés folyamatos volt, először csak egy-két család érkezett, majd őket követte a többi betelepülő. Sok helyen a helyi földesúr (pl. Grassalkovich Antal gróf) hívta be a német telepeseket, hogy a kiürült területeken legyen, aki megművelje a földeket, máshol pedig az üldözött protestánsok letelepedésében segítettek (Ráday Pál - Harta). A második hulláma Mária Terézia (1740-1780) idején volt, aki a hét éves háborút követően rendelettel indította el a letelepülést. Mária Terézia toborzói különösen a Rajna vidékét járták be, s a birodalmának e túlnépesedett lakosságát hívják Magyarországra a Bácskába. Mária Terézia idejében a telepesek csak ideiglenesen és csak haszonélvezeti jogcímen kapták a földeket Több száz család érkezett ekkor a már meglévő településekre (Csátalja, Nemesnádudvar, Soltvadkert). De voltak olyan családok is, amelyek más faluba, más földesúrhoz települtek át az országon belül. A harmadik, és talán legnagyobb betelepítési hullám, az úgynevezett "der große Schwabenzug", II. József (1780-1790) nevéhez kapcsolódik, és szinte valamennyi már meglévő település újabb német családokkal való betelepüléséhez járult hozzá. II. József is a bevándorlásra alkalmas német népet a német.római birodalomból szemelte ki.1782. évi szept. hó 21-én pátenst intézett a császár Röthlein frankfurti követhez, meghagyván neki, hogy azt ama vidéken nyilvánosságra hozza. E türelmi és szabad költözködési pátensben a bevándorlóknak teljes-lelkiismereti és vallásszabadságot biztosított. Minden telepesnek ingyen utazást, ellátást, új házat, földet, eszközöket, igás állatokat és tízévi adómentességet ígért Kezdetben sokat háborgatták a németeket a szerbek, de még többet szenvedtek a "sváb Törökországban" a maláriától, amelyet a Duna és a Tisza időközi kiöntései és a nagyszámú mocsarak idézték elő. "A németek sírja", ez volt akkortájt a Bácska szomorú elnevezése, de fáradhatatlan szorgalmuk és közösségi érzületük legyőzte az akadályokat és csakhamar virágzó jólétre emelete e német telepeket A németekkel benépesített települések alaposan megváltoztatták a mai Bács-Kiskun megye területének képét, és valóban hozzájárultak ahhoz, hogy a török időkben teljesen elnéptelenedett területeken újra megindulhasson rendezett formában az élet. A 2001 évi népszámlálás alapján Gara községben 276 német él.
Jellegzetes német tanya 1930-ból
Német tanulók 1930-ból
Schmidt Antalné varrodája
Németek asszonyok a fonóban
Német ara népviseletben Gara 1941
Német óvodások népviseletben
